hogy lehet idő nélkül folytatni
...kell az az apokalipszis, új univerzum, új törvények...
...talán...
...újra...
..egyedül..
..mint..
..mindig..
..egyedül álmodok, egyedül ébredek..
...
vaaagy...leszarom
2009.04.13. 00:00| Szerző:
readmymind
2009.03.11. 15:36| Szerző:
readmymind
A hazatérésekben sokminden nem tetszik, de amit a legjobban utálok, az az, hogy nem tudok hazatérni. Hiába megyek vissza ugyanarra a helyre, az már rég nem olyan mint amilyen az emlékeimben volt. Így olyan mintha sose térnék haza. Utálom hogy minden megváltozik körülöttem, és az otthon csak az emlékeimben él, a valóságban, pedig már rég benőtte a gaz ...
Vissza akarom kapni a gyerekszobámat ahol felnőttem, nem akarok bele új bútorokat, nem akarok új színeket a falra, semmmit. Minden maradjon úgy ahogyan az emlékeimben, ahogy otthagytam. Minden ragadjon oda a padlóhoz, a falhoz, megse lehessen mozdítani, a por se szálljon rájuk. Legyen ott a réten a fa amiben lódarazsak laktak, hadd fussak előlük örökké ... a patak, az ösvények, mind változatlanul, ugyanúgy,örökké. Öljük meg az időt abban a szobában, azon a környéken ahol felnőttem, hogy igazán haza tudjak érkezni.
A változásban is van szépség, de az csak egyszeri, még egyszer ugyanazt nem láthatod, nem élheted át. Van amit örökké szeretnék látni, ma már csak a hegyek maradtak meg ugyanolyannak. Lassan azok is változnak, de csak akkor látom ha közelebb érek ... távolról ugyanolyanok mint régen.
Legyen "most" az idő halála ... mire 3-at számolok megáll a világ ...
1
2
..
Ha ezt el tudod olvasni, akkor sajnos nem sikerült megölnöm a legnagyobb ellenséget ... de ha megöltem volna, vele halok meg én is, és akkor semmit se láthattam volna az állandósult szépségből :S
.. 3 ..
2009.02.27. 23:56| Szerző:
readmymind
Már nem félek meghozni a döntést, a következőt meglépni, elengedni aki el akar menni, itthagyni ami itt akar maradni, kilépni abból amiből csak kevesen mernek, belefogni abba amiből nehéz lesz visszatérni. Igaz hogy nem félek...nem félek, rettegek. Rettegek hogy nem ......,rettegek hogy itt maradok döntésképtelenül, örökre. Örökre a vonalon, nem tudva melyik oldalára lépjek...örökre a határon, örökre egyedül...Határokat könnyebb átlépni együtt, és lehetetlen egyedül.
Ja, szar....Emlékszem...ez volt az utolsó kísérletem a ....... aztánpár hónap múlva kiléptem a Föld vonzásából, egyedül. Már nem féltem, nem rettegtem. Valami mást akartam amiben hihetek, a természet sose ver át. Az űr mindig megmarad üresnek,és hidegnek. Akármennyire szeretem vagy utálom ezt benne. Szeretem az állandóságot, a végtelent, a semmit....az űrtől mindezt megkapom..mindig. Megútáltam az embereket, azt hogy minden nap máshogy gondolják, minden nap mást mondanak, azt hogy mennyire önzőek eredendően. Azt hogy egyátalán gondolkodnak, és ítélkeznek. Egyátalán utáltam azt ami változik napról napra. Akkor pont nem erre volt szükségem....
Olvastam az űrhajósok élményeiről, egyfajta megvilágosodást éltek át, extázist, katarzist, mindent egyszerre..... hirtelen rájük tör az érzés hogy minden mindennel összefügg, és ennek az univerzális kapcsolatnak ami minden létezőt összeköt ők is részei. Mind megváltoztak amikor visszatértek a Földre. Át akartam élni, egyedül....és semmi élővel. Csak az élettelen űrrel..
Hátat fordítottam a Földnek, és az megszűnt létezni....mert amit nem látok, az nem létezik...az egyetlen gondolkodó lény vagyok az univerzumban, csak az létezik amit el tudok képzelni, amit látok, amire gondolok....Most már lehetek önző, mások nem léteznek, akármit teszek csak magamért teszem....vagy a szaros univerzumomér...
- FUCK REALITY -
- FUCK HUMANITY -
Most mégis itt vagyok, szembenéztem a Földel, újra megteremtettem, és újra megpróbálom....aztán ha beleunok, vagy ugyanazt tapasztalom, akkor csak hátatfordítok, és minden a régi lesz...
Kommentájjá vagy becsukom a szemem!!! Azt akkor majd jól eltűnsz!!!
Lehet úgy kellet volna hogy pressplayaztánolvasd....leszarom...:P
2009.02.24. 00:24| Szerző:
readmymind
Hazajöttem és itthon megint rákellett jönnöm hogy ez a társadalom belülről rohad üres. Idegenek között élünk, senki nem ismeri a másikat, szó nélkül megyünk el egymás mellett a városban, sokan élünk benne, de mégis mindenki idegen, mindenki egyedül él. Megvan mindenkinek a maga kis törzse, munkahely, iskola, hobbi... Az űrhalyósnak meg az űrhajó és a személyzet, talán az még biztosabb törzs mint egy munkahely, az űrben nemlehet csak úgy kiszállni :) Van egy elmélet, miszerint minden fajnak az a megfelelő környezet és életkörülmény, amiben kifejlődött. Az ember a törzsi társadalomban vált azzá ami, ott mindenki ismert mindenkit, nem voltak idegenek, nem voltak kirekesztettek, vagy ha mégis akkor tuti nem tartották életben, hanem elküldték vagy megölték. Egyszerű, aki nem illik be, mennyen máshova, haljon meg. Ma is ez van, csak ma nem ölhetnek meg, életben hagynak, de kirekesztenek. Melyik a jobb? :P
Szóval itt vagyunk egy kis "városban", legyen falu, és várjuk a kibaszott apokalipszist, de ha sokáig nem jön magától akkor kurvára csinálunk egyet magunknak. Amilyen nyálasak vagyunk a színét kékre választjuk, rohadjunk el... addig is pusztítjuk a rendszert aminek az urai mi magunk vagyunk, azaz a saját kibaszott testünket. Az emberi szervezetet muhahaha... az áldozatokat pedig kiszarjuk, kihugyáljuk, és lese húzzuk a vécén, nehogymá azthiggyék valami wellneskközpontban csúszdáznak, naneee.... kimegyünk a ganajra azt odaszarunk, odahugyozunk, odahányunk....legyen egy jó kis tömegsír aztán meg humusz lesz belőle, csak idő kérdése az egész... Ezzel úgy pusztítunk el milliónyi kis életet, hogy egy könnycseppet sem ejtünk,ugyan miért is, ők mindent megtettek a szervezetért, mégis meghaltak. Aki túl akar szaporodni, azt különös kegyetlenséggel kivágjuk a szervezetből...rákos sejtek vagytok...ne bomlasszatok bennünket :P A Földön majd mi leszünk a rákos sejt és kinyírjuk a "szervezetet" ami legyen a társadalom... vajon sikerül-e ...asszem az apokalipszisünk megteszi...
Itt van egy régebbi anyázás... Civilizációs betegség Nr1 néven ... pont ide illik...vagy nem... de kurvajó, vagy ha szerinted nem akkor kihánylak a ganajra... aztán lehetsz gesztenyefa, amit majd jól kivágok...
- Szóljá hozzá mert ha nem akkor is kihánylak akárki is vagy, meg anyázni is foglak, te is anyázzá baszod -
2009.01.16. 02:22| Szerző:
readmymind
Ovi, virágzik a gesztenye...aztán megérik és a földre hull...összeszedjük az udvarról, szépen csillognak..gesztenyefigurákat csinálunk belőle...
Az ovit eladták, benne boltok vannak. .az udvaron van egy gesztenyefa, 100ér virágot hajt, egyet...még egy százasért megérik és műanyag tökéletes gesztenyét terem..
---
Bekapok egy zöld kakasos nyalókát...bemegyek az oviba. Veszek egy hóemberes hegesztőtrafót, kijövök és beledobom az első kukába. Az udvaron ott áll a gesztenyefa és rikoltozik hogy két virágot hajt egy százasért...akció van. Beszélgetni kezdünk, elmondom hogy ide jártam oviba és emlékszem rá. Felcsillan a szeme... mesélni kezd. Amikor bezárt az ovi minden megváltozott. Azelőtt körülrajongták a gyerekek és a szeme előtt keltették életre a csilivili gesztenyéket, mindeféle figurákat csinálva belőlük. Öröm volt néznie, de amióta eltűntek a gyerekek nem talál örömöt az ingyen gesztenyetermelésben, ezért üzleti alapokra helyezte a dolgot. Egyszer majd ha elég pénzt összegyűjt szeretné bejárni a világot, több oviba eljutni mint előtte bármelyik gesztenyefa. Ez elég egyszerű lenne hiszen a gesztenyefák alapvetően nemsokat utaznak, általában gyökeret vetnek egy helyen és nem mozdulnak többet. Nem is éppen társasági lények, nem járnak bulizni se mert nem tudnak járni...meg különben se férnének be sehova. Ezért sok más gesztenyefával is meg szeretne ismerkedni, és még egy gesztenyefa bulit is szervezne de ahhoz már télleg sok pénz kéne. Azt javasoltam neki hogy ha sikerül neki egyszer kiszakadni ebből a földhözragadt helyzetéből akkor mindenképpen vegye fel a kapcsolatot a többi gesztenyefával, talán ha sokan csinálják azt amit ő akkor elérhetnek némi változást, és talán újra faszomba faszámba veszik a gesztenyefákat is..
Másfél év múlva ő lett a felkelés vezetője, amiben a gesztenyefák élére állva követelték a földhözragadtság megszüntetését. Erre persze jöttek a többiek, a tölgyek, gyertyánok, bükkök, fenyők...stb Világméretűvé vált a felkelés, végül mobilizálni kellet őket. Ez persze felbátorította őket, már tudnak mozogni, ezáltal megismerhetik a többi fát is a világ különböző tájairól. Az emberek körében kezdett eluralkodni a félelem, főleg azután hogy hollywood is felkapta a témát és csináltak egy filmet amiben a növények az emberek ellen fordulnak... De már késő volt, a félelmek beigazolódtak. A fák már rég megtervezték az egészet mire az emberek kezdték felfogni mi történik. Először vegyi fegyvert vetettek be, a mérgező termést hozó fák elárasztották a víztározók környékét és megmérgezték azokat. Az emberek megitták a vizet és belehaltak. Közben elrekesztették az utakat, vasutakat, repülőtereket, meggátolva bármilyen utazást, az élelmiszer és a palackozott víz se jutott el a nagyvárosokba. Aki nemhalt meg a mérgezett víztől az éhenhalt, vagy rádőlt egy FA. Fél év alatt átvették a hatalmat a földön, persze hagytak embereket, akiket rabszolgaként a saját céljaikra használhattak. Már az űr meghódításán gondolkodtak, hiszen az emberi kolóniákon is vannak fák, van élettér, van mit meghódítani. De az űrt azt én is szeretem ezt nem hagyhattam.
Kivettem a számból a nyalókát visszamentem az oviboltba és kértem egy hóemberes láncfűrészt...bementem az ovi kertjébe ahol a gesztenyefa épp 100asér hajt két virágot...akció van..
Odalépek hozzá, a kezemben felbőg a láncfűrész, közlöm vele hogy ide jártam oviba, és tudom mire készül, és ezt nem hagyhatom. Derékba vágom a láncfűrésszel, utolsó erejével még irányítani tudja hogy hova dőljön. Hát nem az ágyba dőlt le ebéd után, hanem rám dőlt....én lettem a felkelés első áldozata. De az utolsó is mert ő nemkelt fel többet, én meg kivettem a számból a nyalókát ... megint. :)
Gesztenye holokauszt, gesztenye holokauszt, gesztenye holokauszt ... mind itt halunk meg ...
2008.12.23. 00:14| Szerző:
readmymind
Föld, újra ... kiszállok az űrhajóból, talán utoljára látom. A haverjaim már várnak a kikötőben, rég láttam őket, a Földön még soha... furcsa találkozás. Beszállunk a kocsijukba és elhajtunk, hajnal van ... szinte egy szót se váltunk egész út alatt, majd este pia mellett. Ők már átélték ezt, és nekik sikerült. Egy kisvárosban telepedtek le ... a neve.... kimondhatatlan, kertesház, család, kutya...kisállattemető, teli macskákkal :P... kutyabarátok vagyunk mind...ezvan ... Az erősebb felfalja a gyengébbet... az űrben mi voltunk az erősebbek, megszedtük magunkat. Már egy órát se kéne dolgoznom egész életemben ha úgy akarom.Az út kb másfél óra...lecsukom a szemem...balhék, kurvák, űrhajók, több hónapos magányos utazások az űrhajómmal ... hiányozni fog. A hajóm volt az otthonom most pedig meg kell válnom tőle, ezt választottam.
Mire felébredek már megérkeztünk.Kisváros, szinte falu, a házak benne annál nagyobbak, gazdagok lakják. Gondos utcák méretre nyírt fű, szép ződ. Sehol sem olyan zöldek a növények mint a Földön. Lehet csak a szívem mondatja ezt velem, hiszen az összes kolónián vannak növények, nélkülük nem lehetne ott élni. A ház ahova érkeztünk szinte palota...külön szobát kapok óriási ággyal külön fürdővel. Nemsokat gondolkozok, egyből az ágyba vetem magam, hosszú volt az út, túl sok az új érzés, régi emlék. Délután ébredek, gyors fürdő után lemegyek a nappaliba. Ismerős kép: haverok kezében pia, a joint körbejár :P mint a régi szép időkben amikor még mind együtt toltuk az ipart a csillagok közt. Csak a környezet változott, Föld ahonnan minden indult. Leülök, kezemben sör, számban joint..megkönnyebbültem...
A szoba padlózata ajtóként nyílik fel, süllyedek a székbe már a padló szintje alatt vagyok ... az egész terem furcsa ködbe burkolózik ... meztelen csajok nyalókáznak körülöttem ... zöld kakasokat nyalnak...finom,érzem :D fogják egymást és mintha valami kibaszott puzzle lenne ... lassan darabokra szedik egymást..minden rész tovébb él mintha önállósódott volna...a nyelv nyalja a nyalókát miközben már nincs körülötte egy rózsaajkú száj sem :D miafasz....dehogy, nem csodálkozom...voltmár részem mindenféle tripben....persze a Földön még sose...de mi a különbség ... közben zene szól..tökéletesen összhangban van a látvánnyal..egészen morbid....leesik a jobb karom vállból és felkéri egy táncra az egyik női combot aztakurva...igy még énse táncolok ... a bal karom szinte kiszakad a vállamból...irigykedve a jobbra, felkér egy másik combot..őrült táncot járnak a kezeim...hihetetlen...kiesik a szemgolyóm és vad repülésbe kezd a testrészek felhőjében.... mindent látok amit őő....vagyis..melyik is vagyok én?? a szemem? a táncoló karom? vagy ami még egyben van? ... mielőtt még a választ megtalálnám lassan kilép a koponyámból a másik szemem is...navajon micsinál?? hát szemez egy női szemmell :D fejem a padlóra hullik...tehetetlenül gurul, mázlija van...ajkaim egy rózsaajkú szájra tapadnak...smárolok..vagyis a szemek nélküli fejem :P testem a padlóba csapódik lábaim táncra perdülnek...már nincsenek külön személyek, mind egyek vagyunk furcsa érzés...nemis érzés állapot...a csirkenyalókák nem fogynak..egyre nagyobbak...öszeolvadnak és egy hatalmas cukorcsirkét formálnak, az összes nyelv rátapad és vadul nyalni kezdi.... a csirke mintha kilehelné a lelkét...sóhajt egyet...
Kezemben sör ... számbam ... a számbam tuti nem füves joint, valami sokkal durvább....
A fiatalkorú olvasók miatt egyes részleteket elhalgattam a trippel kapcsolatban :D
Köszönöm az evolúciónak hogy kifejlődhettem...külön köszönöm hogy nem a sós vizet választotta életteremnek....hogy ilyen magasra nőttem és nemkell mások szarát, hugyát, seggét, faszát közelről élveznem :)
2008.12.22. 19:12| Szerző:
Doa
Susan vagyok. Születésem óta itt lakom... Egy sarki bárban dolgozom, heti 5ször. Az életem viszonylag tök normális, mondhatni átlagos és geci unalmas, mint egy átlagos lányé, ahogy a filmekben is szokott lenni: én voltam a gimi legnépszerűbb csaja, bárkit megkaphattam volna... vagyis bárki megdughatott volna... ha hagyom...
Szóval itt dolgozok... ennyi unalmas idő után az ember már vár egy kis változást... valami izgalmat, kalandot... A haverjaim, minden este amikor dolgozok itt időznek velem.Tényleg, tényleg kéne valami izgalom, valami normális történés, azon kívűl, hogy mindg mással dugatom meg magam. Jártam karate edzésre is... De aztán rá kellet jönnöm, hogy ez egy olyan környék, ahol nem nagyon van mitől megvédeni magam és másmerre meg úgyse megyek, ezért abba is hagytam.
Az eddigi kapcsolatataim, kábé a semmivel értek fel, mivel a pasik vagy megcsaltak vagy ott hagytak 1 hónap után, a családom európában él, tehát egyedül lakok egy lakásban, valahol a 4. utca sarkán....Vajon miért pont a sarkon lakom... Igen elgondolkodtató. A ma délelöttöm is ugyanúgy kezdődött mint a többi: felkeltem, rágyújtottam, elmentem wc-re, rágyújtottam, felöltöztem, rágyújtottam, kiégettem a ruhámat, átöltöztem, rágyújtottam. Majd mindezek után elindultam a közértbe, mert elfogyott a cigim.
A bolthoz érve érdekes dologra lettem figyelmes: a kis falu, ahol lakom, teljesen üres volt. Sehol egy lélek...ember meg pláne nem volt. De nem csodálkoztam el, volt már ilyen. Bementem a közértbe...hehe.Nehogy azt hidd. Zárva volt. Így hát, elindultam a buszmegállóhoz, hogy a busszal elmehessek egy másik bolthoz, ami remélhetőleg nyitva van. Ekkor hatalmas szél kerekedett, és a képembe fújt egy újságot. Kiszedtem, majd káromkodtam egy akkorát, hogy viszhangzott. Mikor megnéztem, mit fújt a szél a pofámba, meglepődtem. Az újságon ez állt: "idegenek támadták meg GreuwWill-t(ahol lakom). Sokan elmenekültek, voltak akik bebújtak a pincéjükbe." Ekkor felmerült bennem egy gondolat...vagyis kettő. Az első: hogy lehetek ekkora balfasz, hogy még az UFO-támadásokat is kihagyom? Vártam valami izgalmasra. Tessék. Átaludtam. Francba. A másik gondolat: viszont akkor most enyém az egész falu. Meg minden. Hmm...Ebből hasznom is lehet. Vagy nem. Köszönöm.
Elég sokat vártam a megállóba és kibaszott hideg volt, és mivel a délelötti szerencsétlenkedésem és a cigire vadászásom elég sok időt elvett, délután lett és eljött az az idő, amikor vissza kellet mennem a bárba, az előpakolásokra. A faszom ki van azzal a kurva bárral... De ez jutott... Rádöbbentem, hogy busz se jár, bár a várakozásom alatt elhajtott mellettem egy két kocsi, valószínűleg ők is azon szerencsétlenek, lehet ő gondolkodásukban szerencsések közé tartoztak, akik lemaradtak az "űrlény-járásról...."
Najó... unalmas volt a hazafele út... A leveleket fújta a szél. Csak mentem és mentem és mentem és mentem és nem volt cigim és ez kurvára idegesített... és még mindig mentem és a múlthétre gondoltam, de még mindig nem értem haza, csak mentem... Mi a fasz? Rossz irányba indultam. Csodás. Akkor visszafordulok. Elindultam... Hangokat hallottam... űrlények, idegenek... micsoda hülyeség, röhögnöm kell... Elpusztul a föld... Sokan hiszik és félnek ettől, de csak kevesen vannak, akik tudják az igazat, hogy mi is ez valójában... Na és azoknak lenne okuk félni... vagy nem...
És még mindig mentem... Áhh itt vagyok, ott a lakásom ablaka már látom. Felrohantam a lépcsőn, eltettem a frissen mosott ruhám, amibe dolgozni fogok és elindultam a bárba...
Ez történt és most megint itt vagyok... Megy a zene, mindenki nevet, iszik, nevet, iszik...Úgy látszik a falu nem sokat fogott fel a délután történtekből... Na de mind1. Megint ugyanazok az arcok. Ááá megjöttek ők is, de kurva jó... Na mind1... egy tequila... hozom... viszem... adom... Jeessszus, őt még nem láttam... Kicsoda? és milyen kibaszott jól néz ki...
2008.12.22. 16:24| Szerző:
readmymind
Josh vagyok 16 éve járom az űrt teherűrhajósként mindeféle szart szállítok szar embereknek és kurva űrlényeknek ... csak a pénz számít, ha eleget adnak bármit elviszek. Minden űrkikötőben van valami kis nőcim aki addig amíg ottvagyok húdeimád.. De ezeknek ez az életük, ott dekkolnak a űrkikőtőben és szállítókal kavarnak....kurváák.. Rá kellett jönnöm hogy ezzel a kurvaizgalmas élettel rendes nőt nem találhatok...csak ilyeneket..
Szóval ha eddig nem tűnt volna fel..kibaszottul elegem lett az egészből...hazaköltözöm. Már ha nevezhetem még otthonomnak ennyi év után. Nyugalomra vágyom...meg egy rendes lányra ... elég fura ezt leírni...sose gondoltam hogy egyszer idáig jutok. Szinte undorító hogy változik az ember.. amikor elkezdtem akkor semmit se utáltam volna jobban mint egy szokványos Földi életet, kertesházzal kutyával , feleséggel gyerekkel... Most pedig ittvagyok és pont ez kell...undorító :P
Otthon pár űrhajós haverom vár akik szintén erre jutottak... ők már évekkel ezelőtt visszatértek...és megvan mindenük amire vágytak... Nehéz döntés volt..de minden űrhajósnak egyszer megkell hoznia ezt a döntést ... most már nincs visszaút. A Föld gyönyörű látvány az űrből nézve...ennyi év csak még szebbé teszi... leszállok elmegyek a tiszteletemre szervezett partira, szétcsapom magamm :D .. és minél előbb megszabadulok az űrhajómtól hogy esélyem se legyen újra belevágni... HAZATÉRTEM
Meg szeretném köszönni a halott kutyámnak hogy már nincs az élő négylábúak járdapiszkító táborában, mert ha még élne akkor biztos minden unalmas percemet vele tölteném és nem bestsellerek írásával...de mivel úgy érzem ez sose lesz bestseler ezért tervezem 2 4lábú beszerzését majd véletlen halálát...így terveim szerint 2x olyan jó írások születnek majd....
Bárminemű hasonlóság a valósággal csupán az én művem...ööö meg a véletlené..